-Tizennégy év egy helyen, a mai fluktuáló világban nem kis teljesítmény – ebben a szakmában különösen. Ilyen hűséges típus?

-Kitartó típus vagyok, az biztos, miközben persze vágyom az új szakmai kihívásokra, alkotómunkára Az ismétlődést, a monotóniát nem szeretem. De ha az embert a munkahelyén is érik új kihívások, impulzusok, akkor miért keresné máshol? Persze az is benne van, hogy amíg az ember fiatal, több csábításnak van kitéve, mint aki már majd’ negyven évet eltöltött különféle konyhákban.

-Mit jelent a kihívás ebben a szakmában, nem mindig ugyanúgy kell főzni? Vagy az alapanyag számít?

-Az alkotás lényege a megszokottól eltérni – ízben, kompozícióban, tálalásmódban – persze pozitív értelemben. Aki mindig ugyanazt csinálja, annak a munkája unalmassá, gépiessé válik, akkor is, ha bélszínnel, homárral, lazaccal dolgozik, s akkor is, ha krumplilevest főz. Ám ha az alapanyag nem változik, akkor is sok variációra van lehetőség az arányokban, a tálalásban, a díszítésben.

-Az itteni munka „alkotási” szempontból hova tartozik?

-Én az a la carte konyhát szeretem a legjobban, ott sokszor adódik alkalom az improvizálásra új ételek alkotására, különösen az olyan helyen, ahol a vendég nem az étlapról választ, hanem csak az alapanyagot választja ki, s azt mondja, készítsen nekem például csirkemellből vagy bélszínből egy olyan ételt, ami nem szerepel az étlapon. Itt a Corvinban viszonylag kevés alapanyagból egyszerűbben elkészíthető ételeket készítünk, mert a megrendelő sokszor megköti a kezünket, bár azt mondják, a legnagyobb bravúr gúzsba kötve táncolni. Mi erre törekszünk.

-Mit szeret legjobban csinálni? Főzni vagy például süteményt készíteni?

-Végeztem cukrászatot is, de elsősorban szakács vagyok. Itt minden területen dolgozunk, egyaránt készítünk hideg- és melegkonyhai ételeket is.

-Melyik a kedvesebb önnek?

-A hidegkonyha sok kreativitást igényel, igen attraktív az eredmény, viszont anyag -, munka- és időigényes, amellett nagyon hálátlan: a gyönyörű hidegtálak pillanatok alatt rommá változnak. A melegkonyha hálásabb, de több benne a rutin.

-Hogyan telik egy napjuk itt a Corvinban?

-Büférendszerű reggelit adunk, ebben összességében kb.160 féle alapanyag szerepel, természetesen nem egyszerre, hanem felváltva Teák, kenyerek, zöldségek, gyümölcsök, felvágottak, hidegkonyhai készítmények, sajtok, müzlik, sütemények stb. Meleg ételből is van vagy tíz fajta: rántották, sültek, sült és főtt virsli stb.

-Ebédre be lehet térni az utcáról is?

-2004-ig volt a la carte konyhánk, de meglehetősen nehéz az utcáról megközelíteni az éttermünket, át kell menni a vendégnek a portán, a folyosón, ez nem szerencsés. Ráadásul legtöbbször a szálló vendégei mellett itt tréningező csoportokat étkeztetünk, így nem is igen férnének el a kintről bejött vendégek. Meg hát azt is nehéz kiszámítani, hány a la carte vendégre számíthatnánk, ami túlságosan kockázatossá teszi ezt a szolgáltatást. De meg kell mondanom, amíg volt a la carte éttermünk, sikeresek voltunk. Pár éve ezt már a nehézségek miatt nem forszírozzuk. Szerencsére a változatosságot biztosítja, hogy cateringeket is csinálunk, a kávés, pogácsás konferenciáktól egészen az 500-600 fős nagy nemzetközi fogadások lebonyolításáig.

-Mindezt hányan végzik?

-Öt-hat állandó kollégával dolgozom, régebben öt-hat szakács és felszolgáló tanuló is besegített. Ma kisegítő kollégákat alkalmazunk nagyobb rendezvényeink zökkenőmentes lebonyolításához. Régebben voltak tanulók is, hiányoznak, jobb volt a konyhában a hangulat, ha ők is bent voltak. Szerettem velük foglalkozni, mert nagyon jó a tudást átadni – ha van kinek. Mostanában csak nyári gyakorlatra jönnek iskolákból hozzánk – főleg lányok -, velük is jó dolgozni, csak az a rossz benne, hogy mire megtanulják a feladatukat, s mire profitálhatnánk a munkájukból, addigra éppen elmennek. Így kissé meddőnek érzi az ember a velük való foglalkozást.

-Mi a dolga egy konyhafőnöknek, amikor nem főz, nem tálal, és nem tanít?

-Részt vesz a rendezvényszervezésben, kitelepülésnél odafigyel a megfelelő pohártól az utolsó fogvájóig mindenre, menüajánlatokat készít, márkára lebontva megadja az alapanyag-beszerzési listát, tartja a kapcsolatot a beszállítókkal, leltározik, HACCP- és továbbképzést tart, foglalkozik a munkatársaival, s ha marad ideje könyvtárakban és az interneten régi konyhák receptjei után kutat, hogy azok alapján új ételeket alkothasson. És még hosszan sorolhatnám a teendőket........